Játszmákat akkor indítunk, ha célunkat fondorlatos és rejtett manőverek segítségével kívánjuk elérni. A Mérleg semmitől sem irtózik jobban, mint a konfliktustól.
Lúdanyótól az ezeregyéjszakáig
Ennek legenyhébb fajtája - melyet akár időtöltésnek is tekinthetnénk, ha leleplezése nem keltene bennünk kellemetlen érzéseket (ez ugyanis a játszmák ismérve) – a „Lúdanyó meséi”. Ártatlan hazudozásokról van szó, a megtörténtek kiegészítéséről és átszínezéséről, amelynek célja nyilvánvalóan a figyelem és az érdeklődés felkeltése. Ennek fűzött és bőrkötéses változata az „Ezeregyéjszaka meséi”, melynek során a naiv hallgató elé csodálatos, elképesztő és bizarr kalandok kerülnek a Mérleg tálalásában. A másikban csak nagy-nagy sokára üti fel fejét a zöldszemű gyanú, hogy mindvégig az orránál fogva vezették, s a szövevényes saga az első betűtől az utolsóig csupán a fantázia terméke. Ám aki ebben rút becsapást vagy aljas manipulációt sejdít, azt meg kell nyugtassam: e konfabuláció a Mérleg kényszeres manővere csupán, amelyben (legalábbis ő úgy tekinti) mindenki egyenlő mértékben megkapta azt, amire vágyott – mi egy izgalmas történetet, ő pedig a hősnek kijáró csodálatot és elismerést.
A "Lovagi torna"
A Mérleg alapvetően társas lény, így a számára kényelmetlen vagy unalmas feladatok elvégzésébe bámulatos könnyedséggel von be másokat. Játszmaszinten ennek enyhébb formája az „Egyedül nem megy”, kiteljesedettebb változata pedig a „Kőleves”. Ez utóbbi arra a mesére utal, amikor egy vándor úgy főz egy darab kőből levest a falu szeme láttára, hogy folyvást ezt-azt, ízesítés címén, belerakat a fazékba. Végül a pompás levesért, amelyet mások főztek, mindenki neki hálás, mindenki őt ünnepli.
Az asztrológiai jegyek közül a Mérleg rendelkezik a legtöbb párkapcsolati játszmával. Már kapcsolatainak kezelése is gazdag játszmaelemekben. Ezek összefoglaló neve: „Varródoboz”. Ugyanis mint egy varróskatulyában, amelyben egy idő után fonal, zsinór és cérna áttekinthetetlenül és reménytelenül összegubancolódik, úgy lesznek a Mérleg környezetében követhetetlenek, átláthatatlanok és kibogozhatatlanok a kapcsolati szálak. Mert a díszes kis dobozból csupán egyvalami hiányzik: az olló. Így hát a Mérleg életében minden kötés és kapcsolat vég nélkül fenntartható és fenntartandó, akár párhuzamosan és többszörösen is, egészen az átláthatatlan összeszövöttség állapotáig, amelyet (megfelelő eszköz híján) elvágni, kibogozni nem tud - vagyis képtelen bármiféle szakításra. Az is igaz, hogy a kapcsolatok szövevényében rekedt partnerek sem veszik elő szabadulásuk érdekében a kisollót, ugyanis e terhes kötés még mindig ezerszer édesebb számukra, mint a elválás keserű gyötrelme („Mézesmadzag”).
Kapcsolati játszma még a „Lovagi torna”, amelyhez általában két, egyformán esélyes udvarló szükséges. A játszma bevezetőjeként a Mérleg leány ártatlan őzgidatekintettel tudatja mindkettőjükkel, hogy képtelen közöttük dönteni. A férfiak nyomban kardot rántanak, s vég nélküli viaskodásba kezdenek, hogy bebizonyosodjék, ki közülük az Egyedül Méltó és Érdemes. A várkisasszony általában az ablakából nézi a küzdelmet, s a nemes lovagok olyannyira el vannak foglalva azzal, hogy nemes főtartással osszanak ütést és védjenek ki vágást, hogy észre sem veszik, mikor a leányszoba árnyékos hátterében már új szereplő, egy hetyke bajszú sziluett pomádézza haját a fésülködő tükör előtt.
Csiki-csuki Mérleg módra
Őszintébb, bár semmivel sem kíméletesebb játszma a „Csiki-csuki”. Ebben a Mérleg először emelkedő hangsúllyal „igent” mond (bárkinek bármire), ám kisvártatva ereszkedő hangsúllyal hozzáteszi: „…de mégsem”. A másik fél erre megzavarodik, először magyarázatot vár, azután úgy gondolja, talán nem tett meg mindent az adott ügy érdekében, s elhatározza, ezúttal belead apait-anyait. A Mérleg ennek láttán meghatódik, megbillen, s megint így szól: „Igen…” - csakhogy ismét emelkedő hangsúllyal (a folytatás kitalálható).
A Mérleg által preferált kapcsolati játszmák a „Várószoba” sorskönyvben összegződnek. Ebben a Mérleg képtelen akár „igent” akár „nemet” mondani rajongóinak (ld.: „Lovagi torna” vagy „Csiki-csuki”) – míg ezek, türelmük és vérmérsékletük szerint csak ülnek a lelki várószobában, egyre csak ülnek, s csüggedő reménnyel arra várnak, hogy az ajtó egyszer mégiscsak kinyílik, és szólítják őket.
Nem állíthatjuk, hogy a Mérleg előbb-utóbb nem válik maga is áldozatává a játszmáinak (mert ugye addig jár a korsó a kútra…), ám az szinte hihetetlen, hogy vesztes helyzetét hogyan képes azon nyomban egy újabb játszma kiindulópontjává tenni. Ez a „Sárba tiport igazgyöngy”, melyben a kedves és szelíd Mérleg a zord és rideg körülmények, valamint a durva és szívtelen emberek áldozataként tekintget körbe a (természetesen tüstént a helyszínen termő) Megmentőt keresve. S bár a régi nagy gubanc a sárban hever, íme, itt egy tiszta, naiv tekintetű ember, aki készséggel áll neki hősünkkel új fonalat gombolyítani.
Mérleg sorskönyvek
A Mérleg győztes típusú élet-forgatókönyveinek vázát a népszerűség és a személyes sikerek alkotják. Ezek a mindenki által ismert „Médiasztár”, „Topmodell”, „Popcsillag”, „Az iroda kedvence” és az „Engem mindenki szeret” sorskönyvek.
A vesztes típusú Mérleg forgatókönyvek elsősorban kapcsolati játszmákra épülnek. A „Cukormáz” azt az utólag elhamarkodottnak tartott döntést vonja be, amelynek következményeképp a Mérleg (akarata ellenére) mégiscsak feketén-fehéren felvállal egy párkapcsolatot. Márpedig amire ő igent mond, az csak a legnagyszerűbb társulás lehet – ott nem üthet tanyát gond, feszültség vagy probléma (ld. „Ezeregyéjszaka” vagy „Lúdanyó meséi”). Az ilyesmit hallgatva az ember először csak kékül-sárgul az irigységtől, míg véletlenül meg nem kaparja a cukormázat – ám ami akkor előbukkan, az gyakran több, mint zavarba ejtő.
Ehhez igen hasonló a nem-győztes típusú „Rivaldafény” nevű sorskönyv, melynek tulajdonosa úgy éli az életét, mintha folyvást szerepet játszana egy színpadon valamely láthatatlan, ám folyvást jelen lévő közönség elvárása szerint. A Mérleg e szerepnek tökéletesen meg is felel, éppen csak őszinteségével, spontaneitásával és boldogságával fizet érte.
innen:
http://www.elixironline.hu/archiv/a_merleg_jatszmai