2011. november 16., szerda

loneliness...

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.
Tóth Árpád

3 megjegyzés:

pipacs írta...

? :(

1 írta...

Jajj, hogy én ezt a verset mennyire szeretem, pedig tele van fájdalommal.. nagyon kifejező... de remélem, minden rendben van nálad...

harmony írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.