Túl sokat nem akarok filózni a múlton, a lényeg annyi, hogy nagyon-nagyon jól voltam az elmúlt hetekig. Egekben szárnyaló nyugalom, kiegyensúlyozottság...lelkileg összeszedett voltam, egyszóval olyan subidubi-feeling jellemzett.
Aztán kaptam délutánra is egy alkalmi munkát, egy hosszú évek óta nem működő könyvtár "rendberakását", ami azt jelenti hogy a káoszból rendet kell teremteni, megteremteni a szakrendet, állományegységeket stb. Izgalmas munka. De egyben fárasztó is, főleg, hogy így délután ötig dolgozom, aztán még várok a buszra, buszozom fél órát és kb. 6 óra után haza is érek. Első héten hulla voltam, aztán szépen belerázódtam, de a fáradtság valahogy rajtam felejtődött... Ez magával hozta aztán a lelki dolgokat is, ugyanis folyamatosan ostorozom magam az elmaradt házimunkák miatt. Ráadásul hétvégente sem tudom kipihenni magam. Nyilván a tél is hozza magával a maga kis depresszívebb hangulatát, a szürkeséget nehezen viselem, meg a korai sötétedést. Régen ez nem jelentett problémát, de ma már másképp hat rám.
Ami a vitaminokat illeti: továbbra is kapkodom be a Neuroptimot, mézport, néha 1000-es C-vitamint. Ez az állandó. Kb. 1 hónapja abbahagytam az aranykolloid ivását és a halolaj szedését (vajon közrejátszik ez a rosszabb közérzetemben?!). Tegnap viszont vettem mindkettőt és ma újrakezdem szedni ezeket is. Aztán meglátjuk...
Szedtem még ezüstkolloidot is, de mostanában azt is ellinkeskedtem. Viszont ezt most talán félreteszem teljesen, mert jártam természetgyógyásznál és kaptam tőle új dolgokat. Ezekről majd később írok.
Pszichológushoz már nem járok nem is tudom már mióta, talán október közepe, vége felé voltam utoljára. Az az érzésem ezzel kapcsolatban, hogy jó lenne megint menni. Ennek több oka is van. Egyrészt helyretette az agyamban a dolgokat, másrészt mindig kijelölt egy irányt, volt egy cél és ez sokat nyomott a latba, harmadrészt volt aki meghallgatott és ki is elemezte a mondandómat. Szóval úgy érzem kicsit hiányzik.
Mostanában OSHO-ba kapaszkodom, úgyhogy most is ezzel zárok!
"Amint kezded azt gondolni, hogy valami elkészült, kezdesz halottá válni. A tökéletesség a halál, ezért a tökéletességre törekvő emberek öngyilkosok. A tökéletességre vágyás az öngyilkosság egy kerülő útja. Soha semmi sem tökéletes. Nem lehet az, mert az élet örök. Semmi sem ér véget; az életben nincs végkövetkeztetés - csak magasabb és magasabb csúcsok. De amint egyszer elérsz egy csúcsot, egy másik kínál kihívást, egy másik hív, invitál.
Ezért sose feledd, hogy bárhol vagy, az mindig a kezdet. Akkor mindig gyermek maradsz, mindig szűz maradsz. És ez az élet művészete: szűz maradni, friss és fiatal maradni anélkül, hogy megrontana az élet, hogy megrontana a múlt, hogy megrontana a por, amely összegyűlik az utakon az utazás során. Ne feledd, minden pillanat egy új ajtót nyit ki.
Ez nagyon illogikus, mert mindig azt gondoljuk, hogy ha van egy kezdet, akkor befejezésnek is lennie kell. De semmit sem lehet tenni. Az élet illogikus. Kezdete van, de vége nincs. Semmi, ami valóban él, nem hal meg. Halad és halad - és halad tovább" (OSHO)
Aztán kaptam délutánra is egy alkalmi munkát, egy hosszú évek óta nem működő könyvtár "rendberakását", ami azt jelenti hogy a káoszból rendet kell teremteni, megteremteni a szakrendet, állományegységeket stb. Izgalmas munka. De egyben fárasztó is, főleg, hogy így délután ötig dolgozom, aztán még várok a buszra, buszozom fél órát és kb. 6 óra után haza is érek. Első héten hulla voltam, aztán szépen belerázódtam, de a fáradtság valahogy rajtam felejtődött... Ez magával hozta aztán a lelki dolgokat is, ugyanis folyamatosan ostorozom magam az elmaradt házimunkák miatt. Ráadásul hétvégente sem tudom kipihenni magam. Nyilván a tél is hozza magával a maga kis depresszívebb hangulatát, a szürkeséget nehezen viselem, meg a korai sötétedést. Régen ez nem jelentett problémát, de ma már másképp hat rám.
Ami a vitaminokat illeti: továbbra is kapkodom be a Neuroptimot, mézport, néha 1000-es C-vitamint. Ez az állandó. Kb. 1 hónapja abbahagytam az aranykolloid ivását és a halolaj szedését (vajon közrejátszik ez a rosszabb közérzetemben?!). Tegnap viszont vettem mindkettőt és ma újrakezdem szedni ezeket is. Aztán meglátjuk...
Szedtem még ezüstkolloidot is, de mostanában azt is ellinkeskedtem. Viszont ezt most talán félreteszem teljesen, mert jártam természetgyógyásznál és kaptam tőle új dolgokat. Ezekről majd később írok.
Pszichológushoz már nem járok nem is tudom már mióta, talán október közepe, vége felé voltam utoljára. Az az érzésem ezzel kapcsolatban, hogy jó lenne megint menni. Ennek több oka is van. Egyrészt helyretette az agyamban a dolgokat, másrészt mindig kijelölt egy irányt, volt egy cél és ez sokat nyomott a latba, harmadrészt volt aki meghallgatott és ki is elemezte a mondandómat. Szóval úgy érzem kicsit hiányzik.
Mostanában OSHO-ba kapaszkodom, úgyhogy most is ezzel zárok!
"Amint kezded azt gondolni, hogy valami elkészült, kezdesz halottá válni. A tökéletesség a halál, ezért a tökéletességre törekvő emberek öngyilkosok. A tökéletességre vágyás az öngyilkosság egy kerülő útja. Soha semmi sem tökéletes. Nem lehet az, mert az élet örök. Semmi sem ér véget; az életben nincs végkövetkeztetés - csak magasabb és magasabb csúcsok. De amint egyszer elérsz egy csúcsot, egy másik kínál kihívást, egy másik hív, invitál.
Ezért sose feledd, hogy bárhol vagy, az mindig a kezdet. Akkor mindig gyermek maradsz, mindig szűz maradsz. És ez az élet művészete: szűz maradni, friss és fiatal maradni anélkül, hogy megrontana az élet, hogy megrontana a múlt, hogy megrontana a por, amely összegyűlik az utakon az utazás során. Ne feledd, minden pillanat egy új ajtót nyit ki.
Ez nagyon illogikus, mert mindig azt gondoljuk, hogy ha van egy kezdet, akkor befejezésnek is lennie kell. De semmit sem lehet tenni. Az élet illogikus. Kezdete van, de vége nincs. Semmi, ami valóban él, nem hal meg. Halad és halad - és halad tovább" (OSHO)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése