basszus

hetek óta kutatok olyan táska után ami tényleg tetszik és nem tucat és sehol semmi, erre hétvégén végre találok egyet teszveszen, gondoltam felkelek ma reggel és lelicitálom, csakhogy valaki már elvitte licit nélküli áron. este 9kor még néztem, gyönyörködtem benne és most már nem lehet az enyém... :(

megsirattam...

Grrr....toporzékolhatnom van! Nem ilyen hétkezdést terveztem... Mostanában nem igazán tudok könnyen feldolgozni ilyen "apróságokat" sem. Merthogy tudom nem nagy dolog valójában, de nekem mégis az... mert nagyon akartam... és ha nem teljesülnek a vágyaim könnyen depresszióba esek.
Meg kellene tanulni vágynélkülivé lenni!