minivallomás

valamiért nem tudok kibontakozni..magamból..begubózódtam...
csak vagyok....el....ide sem tudom kiírni a dolgokat...sem a lelkieket, sem a szimpla történéseket...
azért elég jó kis napjaim voltak mostanában, mentem mindenfelé, de testileg meg lelkileg azt hiszem megint káosz van... (jah nem mellesleg voltam orvosnál és 2 hét múlva uh, meg vérvételre kell mennem, de igyekszem nem stresszelni magam /ááá nem/)
amugy hogy mégis írjak valamit, nem gondolom, hogy teljesen normális az, hogy a 30-hoz vészesen közeledve még mindig jobban érdekelnek pl. a ruhák meg a zene, mint hogy mondjuk kisbabám legyen?! elvagyok a langyos vízben közben meg eljár felettem az idő...
álomvilágba menekülök sokszor a valóság elől és várom hogy történjen valami...és ez így megy napról napra, hétről hétre, évről évre, mígnem egyszercsak majd alulról kamillázok már?!

..úgyhogy ideje lennem felébrednem megint csipkerózsikaálmaimból, mint azt tavaly is tettem...de visszahúz valami, tele vagyok félelemmel megint az élettel szemben...

na de csakhogy ne legyen azért teljesen rossz nekünk, kényeztessük magunkat egy fantasztikus muzsikával....én olvadok tőle...