új hét kezdődött...

Igyekszem megvalósítani a pszichológus által tanácsolt változtatást, szerintem a múlt héten nagyon belecsaptam a lecsóba és tettem a dolgom. Tegnap a párom felvetette a Balatoni nyaralást, amitől a frász kerülget(etett). A legszarabb ebben az egészben, hogy ami máskor teljesen természetes és normális dolog volt, attól most szorongok, feszengek, nem akarok rágondolni... és magam sem értem miért jönnek ezek az érzések. Az érzések mellett meg ott vannak a testi tünetek, mindennapra jut valami. Szándékosan nem akarok részletekbe belemenni, mert nem szeretném erősíteni a negatív köröket. Nem írom le mi volt, mit éreztem, hisz már elmúlt.... a múlt már nem létezik... mégis mélyen beleivódik az emberbe és ezért nehéz csakis a jelenre koncentrálni. De a nyaralásra visszatérve: párom látta, hogy majdnem elsírom magam a nyaralás említésére, erre picit felkapta a vizet, hogy "akkor egész nyáron itthon fogunk ülni vagy mi lesz?" jóvan mondom, akkor gép bekapcs, nyaraló kiválaszt és már hívtam is. (persze némi feszkóm volt). a második hely egyből be is jött, van szabad apartman, úgyhogy úgy fest szerdán utazunk Balatonfüredre. Ma el is postáztuk az előleget. Rágyúrásképp:) utána kihúztunk tópartra, hogy legyen némi színünk (tök jó volt mellesleg a napozás), bár engem mostanság nem zavar hogy falfehér vagyok. Mint ahogy az sem, hogy a hajam lenőtt, hosszú stb. Ez azért különös, mert írtó finnyás vagyok a sérómra, állandóan a kezemmel igazgatom és sose hordom összefogva. De amióta van ez a pánikos dolog, egyszerűen összefogom aztán jónapotkívánok....

Változok?

Változok....?!

Délután vagy 3 órán keresztül vásárolgattuk a cuccokat a nyaralásra, a végére majdnem feladtam, mert minden boltból menekülhetnékem volt...

Könyvek terén a Cukorblues-t is kivégeztem, alapkönyv mindenkinek, kötelező olvasmánnyá kéne avanzsálni! Gyakorlatilag 2 nap és felfalok egy könyvet, ma ezt kezdtem:

Peter Lauster: Ki, ha én nem? - Hogyan legyünk önérzetesek

"Sok kudarc érte? Elhitették Önnel, hogy ügyetlen, buta, semmire nem jó? Elhagyta a szerelme, s ezért azt gondolja, hogy csúnya, és alkalmatlan a boldogságra? Szóval, ha végképp megrendült a bizalma önmagában, s már se élni, se szeretni, se dolgozni nincs kedve, akkor vegye elő a Ki, ha én nem? című könyvet, s meg fogja látni, hogy egyikünk sem született ügyetlennek, butának, csúnyának. Peter Lauster pszichológus bebizonyítja, hogy neveltetésünk, környezetünk, félresikerült szexuális kapcsolataink miatt alakul ki bennünk évek során a kisebbrendűségi érzés. Lauster, miután feltárja az okokat, megfelelő gyógymódokat is ajánl, melyek sikerességét az életből vett példákkal illusztrálja."

Marcus Aurelius - Rossz érzések ellenszere

“Ne ijeszd el magad az élettől azzal, hogy csupán a gondokról s a bajokról képzelegsz. Ne vetítsd előre még nem létező, se ne éleszd újra letűnt bajaidat. Amikor gondok kínozzák sorsod, tedd fel a kérdést: mi az, ami most elviselhetetlen? A választ magad előtt is szégyellni fogod - sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, mindig csak a jelen. Az előbbi talán be sem következik, az utóbbi pedig már régen elmúlt. A jelen súlya a kisebbik, ha körülhatárolod. Milyen ember az, aki még a jelent sem képes önmagában elviselni? - Ha félreteszed, ami bánt, máris a legnagyobb biztonságban érezheted magad.
Vajon ér-e annyit bármilyen dolog, hogy lelked rosszul érezze magát miatta? Találsz-e valamit, ami miatt érdemes a bánkódáshoz lealacsonyodnod; sóvárgó, magába süppedő arccal csüggedned valami mulandó felett?
Emberrel nem történhet meg, ami nem emberi; ahogyan ökörrel, szőlővel, kővel nem eshet meg olyasmi, ami ökörhöz, szőlőhöz, kőhöz nem illik. Isten nem sújt olyannal, ami elviselhetetlen.
Ha egy külső jelenség bánt, tulajdonképpen nem maga a jelenség nyugatalanít, hanem a róla alkotott elképzelésed. Márpedig csak tőled függ, hogy ezt megszüntesd. Ha a rossz érzés oka a lelkedben rejlik - tulajdonoddá, elválaszthatatlan részeddé lett -, ugyan ki akadályozhatná meg hogy hibás felfogásodat magad orvosold? Amikor nem teheted meg, amit helyesnek tartasz, nem okosabb-e megújult erővel tevékenykedni, mint felette bánkódni?
Ha megtetted, amit tenned kell, az eredménytelenség oka nem benned rejlik. A dolgokat elfogadni tudni annyi, mint helyesen értelmezni. Ha ezt megértetted, semmi felett nem kell bánkódnod: az út a te utad, a természet mérte rád - neked csak járnod kell rajta.”